Alapítványunk hírei, cikkei

A gyerekek számára az olvasás akkor válik igazán fontossá, ha élmény kapcsolódik hozzá. Nem a betűk felismerésével vagy a történet „visszakérdezésével” kezdődik, hanem azzal az érzéssel, hogy egy mese biztonságos, izgalmas világ, ahová jó belépni. Ebben a folyamatban a játék kulcsszerepet játszik: hidat teremt a gyerekek természetes működése és a könyvek világa között.

Amikor egy mesét nemcsak felolvasunk, hanem tovább is gondolunk, eljátsszuk vagy megrajzoljuk, a történet kilép a könyvlapok közül, és személyes élménnyé válik. A közös feldolgozás során a gyerekek nemcsak a szöveghez kerülnek közelebb, hanem egymáshoz és önmagukhoz is.

Drámajáték – amikor a mese életre kel

A drámajáték lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek „belelépjenek” a történetbe. Egy-egy szereplő eljátszása során kipróbálhatják, milyen érzés bátornak lenni, félni, dönteni vagy éppen hibázni. Nem az előadás minősége a fontos, hanem az élmény: a mozgás, a megszólalás, az együtt gondolkodás.

Gyakran előfordul, hogy a gyerekek új jeleneteket találnak ki, megváltoztatják a történet végét, vagy egészen más irányba viszik a cselekményt. Ezek a pillanatok sokat elárulnak arról, hogyan értik és dolgozzák fel a mesét – és közben észrevétlenül fejlődik az empátiájuk és az önkifejezésük.

Bábjáték – biztonságos tér az önkifejezéshez

A bábok különleges szerepet töltenek be a mesefeldolgozásban. Sok gyerek könnyebben szólal meg egy figura mögé bújva, mintha saját magáról kellene beszélnie. A báb lehetőséget ad arra, hogy érzéseket, gondolatokat, kérdéseket fogalmazzanak meg egy biztonságos keretben.

Nem szükséges bolti bábra gondolni: egy zokni, egy papírból kivágott figura vagy egy fakanál is elég lehet. A lényeg az, hogy a történet hangot kapjon, a szereplők megszólaljanak, és a gyerekek aktív részesei legyenek a mesének.

Rajzolás – a történet képekben

Vannak gyerekek, akik inkább rajzolva fejezik ki magukat. Számukra a mese képekben él tovább. Amikor lerajzolják a kedvenc szereplőt, egy fontos jelenetet vagy a történet helyszínét, a hallott szöveg belső képpé alakul.

A rajzolás segít elmélyíteni az élményt, és lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek a saját szemszögükből értelmezzék a történetet. Ezek a rajzok gyakran olyan érzéseket és gondolatokat mutatnak meg, amelyeket szavakkal még nehéz lenne megfogalmazni.

Közös mese-folytatás – „Mi lenne, ha…?”

A mese nem ér véget az utolsó oldallal. Amikor megkérdezzük a gyerekeket, szerintük mi történhetett a történet után, vagy mi lett volna, ha a főhős máshogy dönt, teret adunk a kreatív gondolkodásnak. A közös történetalkotás során a gyerekek nem passzív hallgatók, hanem alkotók lesznek.

Ez a fajta játék fejleszti a fantáziát, az együttműködést és a gondolkodást, miközben az olvasás örömteli, közös élménnyé válik.

A legfontosabb: a közös élmény

Bármilyen eszközt is választunk, a lényeg mindig ugyanaz: a kapcsolódás. Nem az számít, hogy „jól” dolgozzuk-e fel a mesét, hanem az, hogy a gyerekek érezzék a figyelmet, az elfogadást és az őszinte érdeklődést.

Ha a könyvekhez játék, alkotás és közös idő társul, az olvasás nem kötelező feladat lesz, hanem felfedezés. Egy olyan élmény, amely hosszú távon is nyitva tartja a mesék világát a gyerekek számára.