Alapítványunk hírei, cikkei

Hogyan lesz az esti meséből életre szóló rituálé? Vannak gyerekkori emlékek, amelyekhez nem is kép, hanem hang kapcsolódik. Egy jól ismert mondat kezdete. A paplan suhogása. Egy lámpa meleg fénye a sötét szobában. És egy hang – anya vagy apa hangja –, amely történetet mesél. Az olvasás sok családban egyszerű esti programként indul. Gyors mese lefekvés előtt, mert „így szokás”. Aztán telnek az évek, és egyszer csak kiderül: nem a mese a lényeg, hanem az az idő, amit együtt töltöttünk. A rituálé. A gyerekek számára a világ hatalmas és gyakran kiszámíthatatlan. Az ismétlődő, meghitt szokások kapaszkodót jelentenek. Az esti mese éppen ezért több, mint történet. Biztonságot ad. A nap lezárását. Azt az érzést, hogy bármi történt is aznap, most itt vagyunk együtt, és ez így rendben van. Nem kell hozz&...

Sok szülőben él egy halk, de makacs bűntudat: „Túl sokat van képernyő előtt a gyerekem.”És közben ott a másik hang is: „De legalább mesét néz, hallgat, olvas…” A digitális mesekönyvek ma már a mindennapjaink részei. Ott vannak a telefonunkon, a tableten, utazás közben, várótermekben, sőt sokszor az esti mese helyén is. De vajon valóban mesélnek? Vagy csak elfoglalnak? A válasz nem fekete-fehér, és nem is a képernyőről szól igazán. Nem a formátum a kérdés, hanem az élmény A mesék mindig alkalmazkodtak a korhoz. Volt idő, amikor csak szóban léteztek, később könyv lett belőlük, ma pedig digitális formában is elérhetők. Önmagában az, hogy egy történet képernyőn jelenik meg, még nem teszi „rosszá”. A gond ott kezdődik, amikor a mese elveszíti a lényegét. Egy jó mese lelassít. Teret hagy. Kérdéseket nyit. A gyerek nem csak n&e...

A könyvekhez vezető út sokszor otthon kezdődik, egy esti mesével vagy egy közösen lapozgatott képeskönyvvel. Ez az intim, biztonságos tér nagyon fontos alapot ad az olvasás szeretetéhez. Ugyanakkor a gyerekek számára legalább ilyen meghatározó élmény lehet az is, amikor a könyvekkel nem egyedül, hanem közösségben találkoznak. Amikor a mese nemcsak „a miénk”, hanem közös élménnyé válik. A közösségi olvasás lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek megtapasztalják: a könyvek összekötnek. Egy történet, amelyet többen hallgatnak, többféle gondolatot, érzést és értelmezést hív elő. Ez a sokszínűség gazdagítja az élményt, és segít abban, hogy a gyerekek nyitottabbá váljanak egymás nézőpontjára. A könyvtár mint felfedezőtér A könyvtár sok gyerek számára különleges hely: csende...

A gyerekek számára az olvasás akkor válik igazán fontossá, ha élmény kapcsolódik hozzá. Nem a betűk felismerésével vagy a történet „visszakérdezésével” kezdődik, hanem azzal az érzéssel, hogy egy mese biztonságos, izgalmas világ, ahová jó belépni. Ebben a folyamatban a játék kulcsszerepet játszik: hidat teremt a gyerekek természetes működése és a könyvek világa között. Amikor egy mesét nemcsak felolvasunk, hanem tovább is gondolunk, eljátsszuk vagy megrajzoljuk, a történet kilép a könyvlapok közül, és személyes élménnyé válik. A közös feldolgozás során a gyerekek nemcsak a szöveghez kerülnek közelebb, hanem egymáshoz és önmagukhoz is. Drámajáték – amikor a mese életre kel A drámajáték lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek „belelépjenek” a történetbe. Egy...

A karácsony a szeretet és az egymásra figyelés időszaka – ilyenkor sokan keresik a módját, hogyan segíthetnek másoknak. A könyvadományozás különösen szívmelengető gesztus: egyetlen mesekönyv új világokat nyithat meg egy gyermek számára, támogathatja az olvasás szeretetét, és könnyebbé teheti az ünnepet olyan családoknak, ahol a könyv luxusnak számít. Milyen könyvet adjunk? – Felelős adományozás Bár a szándék a legfontosabb, mégis érdemes odafigyelni arra, milyen állapotú könyvet adunk ajándékba. Az adomány ugyanis akkor tud valódi örömöt okozni, ha szerethető, használható állapotú. Érdemes adni: jó állapotú, tiszta mesekönyveket olyan köteteket, amelyekből a gyermeked már kinőtt magyar vagy akár idegen nyelvű gyerekkönyveket (ahol a szervezet ezt fogadni tudja) keményfedeles, lapozó, képeskönyv, mesere...